Esélyegyenlőség?

Nemrégiben a Facebookon megjelent egy hír és a hírre adott válasz. A hír egy sportújságban jelent meg, és azt taglalta, hogy a paralimpia mennyire „ostoba” dolog, és hogy be kellene tiltatni. A választ egy paralimpikonunk írta arról, milyen küzdelmet folytat a mindennapok során. Elgondolkodtató volt, hogy az emberek milyen vegyes reakciókkal fogadták az ott leírtakat.

Living with Down'sÉvek óta, mióta továbbképzéseket szervezek szociális intézményekben, azon gondolkodom, hogy hogyan is állunk a szociális intézményekhez. Nagyon sokat elárul az ugyanis, ha megnézzük, hol helyezkednek el ezek az intézmények… és rögtön kapunk egy választ is. Sajnos nagyon kiábrándítót. Az intézmények (és a speciális szakterületek intézményeire kiemelten értendők) jelentős hányada az országhatárhoz közel, kisebb-nagyobb falvakban húzódnak meg. Ez már önmagában sokat sejtett. A képzésszervezések során olyan településeket ismerhettem meg Magyarországon, melyek létezéséről nem igen tudtam, és már ekkor elgondolkodtatott a helyzet faramuci volta.

Az utóbbi évben megvizsgáltam az intézmények elhelyezkedését a településeken belül. Roppant megdöbbentő volt a kapott eredmény. Az intézmények 30%-a (vizsgált intézmények száma: 159) a településeken kívül, azok külterületén (pl. tanya), vagy pedig a település legvégén, legfeljebb pár házzal határosan helyezkedik el. És ez elszomorít! Miért? Mert ez azt mutatja, hogy még 2015-ben is „eldugjuk” azokat, akik segítségre szorulnak, akik valamilyen módon kilógnak a konvencionális társadalmi képünkből.

Tehát hol is van az esélyegyenlőség? Talán egy kis faluban valahol a határ közelében…

Emlékszem még, annak idején mekkora felháborodást keltett egy Budapesthez közel építendő, mozgássérülteket befogadó rehabilitációs otthon terve. A településen lakók teljességgel ellehetetlenítették az építkezést, az okok között olyan indokok szerepeltek, hogy „rokkantfalva”, „ne nézzenek a mozgássérültek a kertembe”, „a mozgássérültek miatt elértéktelenednek az ingatlanok”…

És ott az ellenpélda. Avagy a „Fogyatékos Otthon a határon”… Magyarország egy eldugott szegletében, a szerb határtól mindössze pár kilométerre, egy kis faluban (lakóinak száma 2700 főt sem éri el) található egy fogyatékos otthon. Az otthon maga csodás környezetben, és szépen felújított épületekben található. És ha egyszer ellátogat az ember oda, soha nem felejti el. Megtapasztalhatja azt az odaadást, és igazi segítői hozzáállást, amit minden ilyen helyen látni, érezni szeretne. És hogy nyilatkozik a település? „Többnyire rendelkezik minden olyan intézménnyel, mely a hasonló nagyságú községek tekintetében elfogadottnak tekinthető”…